Év végi helyzetjelentés

Egy kicsit el vagyok tűnve. Ennek oka az, hogy betegeskedtünk, a kicsik egy hosszú sor nyavalyát összeszedtek, én pedig mintha muszáj lenne, szépen elkaptam őket. Ez a hivatalos verzió. A nem hivataloshoz hozzátartozik az is, hogy kicsit magamba fordultam, bár okom nincs igazán rá. Pontosabban a betegség, a sötétség és a hideg még édeskevés indokot szolgáltatnak a depresszióhoz, de talán az is közrejátszik, hogy újfent egy nagy változás előtt állunk; hamarosan visszaköltözünk Berlinbe. Jól szoktam venni az ilyen akadályokat, de most valahogy nem akarózik menni.

Páran tudjátok, hogy Berlinben éltünk, amikor a Barka Fonal elindult, és azért tudtunk hazaköltözni, mert a kisfiam születése után a férjem ment GYES-re, hogy én a fonalboltra tudjak koncentrálni. A GYES-nek márciusban vége, és bár a Barka szerencsére már felfutott annyira, hogy simán eltart minket, gyerek még ez az üzlet, sokat kell még fejlődnie, és valahogy úgy érzem, hogy a gyermekünk jövőjét éljük fel előle, ha kivesszük a pénzt a cégből. Meg családilag is így lesz jobb, ha visszamegyünk. Érthető, ha egy férfiember visszavágyik dolgozni a pelenkák mellől, hogy ne eltartottnak, hanem családfenntartónak érezhesse magát, és Berlinben talán számomra sem lesz akkora kihívás, hogy a nap 24 óráját hogyan is osztom meg a munka, a család és az alvás között. Ez mind nagyon logikus, de engem az észérvek nehezen szoktak meggyőzni, ha a szívem mást diktál. De ez van, megyünk, mert menni kell.

Öröm az ürömben, hogy az otthon töltött idő alatt végig a kicsikkel lehettem, akik betegen különösen anyásak. Jó volt nem csak félig velük lenni, és gondolatban a munkán agyalni, hanem tényleg teljesen átadni magam az anyaszerepnek, mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül. Feltöltött a sok összebújás, szeretgetés, játék. Fogytam is nem keveset egy jó kis gasztrovírusnak és láz miatti étvágytalanságnak köszönhetően, és bár nem ez a fogyókúra legideálisabb módja, így utólag ennek is örülök. Rengeteget kötöttem és horgoltam is, minden szempontból terápiás alkotás volt ez számomra, majd mutatom őket szépen sorban - hiszen ez nem egy nyavalygós, hanem egy kötős-fonalas blog vagy mi. :)

Megerősítésül mutatok is valami kötöttet, bár friss képekkel nem szolgálhatok. Ezek a fotók 2 éve készültek az akkor 9 hónapos Mimiről. A rizsmintás, kapucnis kardigán pompom gombokkal életem első komolyabb projektje volt, nem is hetekig, hanem hónapokig böködtem még a terhességem alatt egy nagyon vékony babafonalból. A tehetségemet bizonyítja, hogy még 9 hónaposan is nagy volt rá. Nem akartam, hogy gyorsan kinője, na, ezért kötöttem "kicsit" nagyobbra. :)

Múltidéztünk épp férjecskémmel, és ha már belefutottam ezekbe a képekbe, gondoltam, megosztom Veletek. Pont kapóra jöttek, hogy ne maradjak szégyenszemre mutogatnivaló nélkül.


Visszatérve a jelenbe, az otthon töltött idő alatt az is bebizonyosodott, hogy a boltban a lányok nélkülem is remekül helytállnak, így nyugodtabb szívvel költözhetünk, hiszen majdnem mindegy, hogy a pár utcányira lévő otthonomból, vagy Berlinből távdolgozom. Ha a Barka a harmadik gyermekem, akkor pedig Lucánál ideálisabb pótmamát el sem tudnék képzelni neki, aki tulajdonosi szemlélettel ugyanúgy szívét-lelkét belerakja a boltba, mint én. Épp ezért a távollétemben Luca lesz a Barka Fonal Kft. ügyvezető igazgatója, sőt, tulajdonrészt is adok neki a cégben. Már bebizonyította, és nap nap után bizonyítja, hogy érdemes a bizalmamra és erre a szerepre. Nélküle nem tartana a bolt ott ahol, és biztos vagyok benne, hogy a hozzájárulásával a jövőben is hasonlóan kedves helyet foglal a Barka el a kézimunkázók szívében és kötős kosarában egyaránt.

Szóval, ez a helyzet mifelénk. Igyekszem ilyen hosszú időre nem eltűnni többet, hamarosan jelentkezem mutogatnivalókkal, egy nyakmelegítős és egy pasis inspirációs bejegyzéssel, és talán az új év kapcsán egy közös virtuális fogyókúrába is kezdhetnénk, mert van még bőven mit leadnom. Mit szól hozzá, akit érint?

Mivel épp a karácsony előtti napokban dagonyáztam a legmélyebben az én privát lelki mocsaramban, ezért a karácsonyozásból nem vettem ki a részem, de az újévi köszöntésekből már nem szeretnék kimaradni. Úgyhogy minden erre tévedőnek


nagyon boldog és böködnivalóban gazdag új esztendőt kívánok!